<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Eris sötét szobája</provider_name><provider_url>https://eris.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Eris</author_name><author_url>https://eris.cafeblog.hu/author/eris-2/</author_url><title>Remény</title><html>&lt;p&gt;Még mindig félek.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;Többször megsebeztél, és az elmém nem felejt. A testem nem felejt.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;Néha előtör a gyomromból az epe, sírnom kell, zokognom, emlékeznem.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;De már nem kéne félnem. Már akarod, már kimondtad, már együtt vagyunk.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;Újra kapcsolatban vagyok.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;Újra elmondhatom, hogy igen van barátom.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;Újra megengedhetem magamnak, hogy számíthassak valakire.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;Azóta volt egy fal.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;Mióta először megsebeztél.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;Tartottam magamat, nem léptem át a vonalat, amit fejben húztam magamnak.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;Kacérkodtam vele, persze. Közel mentem, átnéztem fölötte, majd megrémültem és elléptem tőle.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;Nem mertem átlépni rajta.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;Nem mertem csak úgy önfeledten átugrani a túloldalra, nem mertem nekidőlni és csak úgy átesni arra.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;De már nem kéne félnem. Már akarod, már kimondtad, már együtt vagyunk.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;Újra nézhetek egy arcra úgy, mintha a gyermekem szemébe néznék.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;Újra kérhetek egy embertől anélkül, hogy azt kérdezzem magamtól, érek-e ennyit. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;Újra lehetek az a kislány, aki teljesen elveszett idebent.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;Azóta volt egy fal.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;Mióta másodszor megsebeztél.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;De már nem kéne félnem. Már akarod, már kimondtad, már együtt vagyunk.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;Átléptem a falamat. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;Óvatosan, finoman hozzáért a lábam a túloldalához.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;De nem mentem tovább.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;Állok a fal másik oldalán, remegő térdekkel, mint az űzött vad, aki minden idegszálával a veszélyre koncentrál.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;Hozzátapadtam a falhoz és várom a pillanatot, amikor hirtelen vissza kell majd ugranom, mielőtt újra megsebeznél.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;De már nem kéne félnem. Már akarod, már kimondtad, már együtt vagyunk.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;Kézenfogva fogunk sétálni, miután együtt lebontottuk a falat.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ugye együtt lebontjuk a falat?&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;Ugye többet nem fogsz megsebezni?&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;Ugye újra szerethetek?&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>