Mindketten a racionalit\u00e1s \u00e9s a logika h\u00edvei vagyunk, m\u00e9gis valami megmagyar\u00e1zhatatlan er\u0151 annyira vonzott minket egym\u00e1shoz.<\/p>\r\n
Mindig, amikor a k\u00f6zel\u00e9ben voltam. A k\u00f6zel\u00e9ben, ugyan... B\u00e1rhol voltam, \u0151 ott volt velem a fejemben.<\/p>\r\n
De a k\u00f6zel\u00e9ben...
A kezeim v\u00e1gytak az \u00e9rint\u00e9sre, \u00e9rezni akartam a b\u0151re tapint\u00e1s\u00e1t, a bel\u0151le \u00e1rad\u00f3 h\u0151t, az illat\u00e1t, amit m\u00e1r annyiszor \u00e9reztem.<\/p>\r\n
Vissza akartam fogni magamat, elj\u00e1tszani, hogy nem akarom, nem kell, nem m\u0171k\u00f6dik. Mert nem is, az agyam tudta, hogy minden egyes kontakt kett\u0151nk k\u00f6z\u00f6tt, csak nehez\u00edti mindkett\u0151nk \u00e9let\u00e9t. M\u00e9gsem tudtuk elengedni egym\u00e1st, v\u00e1gytunk egym\u00e1sra.<\/p>\r\n
V\u00e1rt az enged\u00e9lyemre. Nem \u00e9rt hozz\u00e1m. L\u00e1ttam a szem\u00e9ben azt, amit val\u00f3sz\u00edn\u0171leg \u0151 is l\u00e1tott az eny\u00e9mben.<\/p>\r\n
Besz\u00e9lgett\u00fcnk, mint k\u00e9t j\u00f3bar\u00e1t. S\u00e9t\u00e1ltunk, mint k\u00e9t j\u00f3bar\u00e1t. Sok minden t\u00f6rt\u00e9nt m\u00e1r k\u00f6zt\u00fcnk, de most \u00faj talajra l\u00e9pt\u00fcnk \u00e9s nem tudtuk, innen hova tov\u00e1bb.<\/p>\r\n
J\u00f3l \u00e9rezt\u00fck magunkat \u00edgy is, tudtunk egy\u00fctt m\u0171k\u00f6dni \u00edgy is, de az \u00e9rint\u00e9se nagyon hi\u00e1nyzott.<\/p>\r\n
Nekem kellett l\u00e9pnem. A szob\u00e1ba fel\u00e9rve a nyak\u00e1ba csimpaszkodtam \u00e9s \u00fagy folytattam \u00e1rtatlanul a besz\u00e9lget\u00e9st.
Az enged\u00e9lyt megkapta, \u00edgy hamarosan ajkaink is tal\u00e1lkoztak. Szoros \u00f6lel\u00e9sben \u00e9lvezt\u00fck \u00fajra az \u00e9rint\u00e9seket. Mindketten tudtuk, hogy ez \u00edgy nem lesz j\u00f3. M\u00e9gsem tudtuk elengedni egym\u00e1st.<\/p>\r\n
Racion\u00e1lisan \u00e9s logikusan egym\u00e1sba szerett\u00fcnk.<\/p>","type":"rich"}