Alatta fek\u00fcdtem, farka bennem j\u00e1rt. A f\u00e1jdalmat pihentem \u00e9pp ki, amit a csikl\u00f3mban okozott. Ekkor sz\u00f3lalt meg \u00fajra.<\/p>\r\n
-Tedd fel a csipeszt!<\/p>\r\n
Tekintetemben r\u00e9m\u00fclet futott \u00e1t, tudtam mi\u00e9rt k\u00e9rte ezt, ez a b\u00fcntet\u00e9sem. A f\u00e1jdalmakat m\u00e1r \u00edgy is alig b\u00edrtam, elk\u00e9pzel\u00e9sem sem volt, mit fogok kezdeni egy \u00fajabb adaggal. \u00c9s persze nem is tudhattam el\u0151re, hogy mennyit kapok.
Remeg\u0151 hangon k\u00e9rtem a k\u00f6ny\u00f6r\u00fclet\u00e9t, de minden szavam ut\u00e1n, meggy\u0151zhetetlen pillant\u00e1ssal r\u00e1zta a fej\u00e9t.<\/p>\r\n
-Azt mondtam, hogy tedd fel a csipeszt \u00fajra!<\/p>\r\n
Nem kellett kiab\u00e1lnia, teljesen nyugodt volt a hangja.<\/p>\r\n
-Ne hazudj\u00e1l nekem m\u00e9gegyszer, meg\u00e9rtetted?! Na tedd fel a csipeszt!<\/p>\r\n
\u00c9rtettemet rebegtem, de a fejemet k\u00f6zben alig l\u00e1that\u00f3an r\u00e1ztam, szememben k\u00f6ny\u00f6rg\u00e9s.<\/p>\r\n
-Az eny\u00e9m vagy, azt csin\u00e1lok veled, amit akarok. Ha azt mondom tedd fel a csipeszt \u00fajra, te felteszed.<\/p>\r\n
\u00c9s m\u00e1r ny\u00faltam is a csipesz\u00e9rt. Reszketve kerestem a kezemmel \u00e9s szint\u00e9n reszketve nyomtam \u00f6ssze, majd k\u00f6zel\u00edtettem vele a csikl\u00f3m fel\u00e9, mik\u00f6zben a farka v\u00e9gig bennem volt.
A f\u00e1jdalommal m\u00e1r nem tudtam mit kezdeni. Kezeimet \u00f6k\u00f6lbe szor\u00edtva, fejemet elford\u00edtva pr\u00f3b\u00e1ltam a tudatommal enyh\u00edteni. Semmire nem mentem vele.
Minden egyes l\u00f6k\u00e9sn\u00e9l, ahogy dugott, \u00fajra \u00e9s \u00fajra mozd\u00edtott egyet a csipeszen, ezzel \u00fajra \u00e9s \u00fajra bel\u00e9m has\u00edtott a f\u00e1jdalom. Meg\u00e1ll\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gtem \u00e9s k\u00e9rleltem, n\u00e9ma sikollyal tiltakoztam a mozg\u00e1sa ellen, de \u00e9ppen ezt \u00e9lvezte. Mocskosul \u00e9lvezte. Ha tudtam volna gondolkodni, gy\u0171l\u00f6ltem volna. De a fejem \u00fcres volt. Nem volt m\u00e1s, csak a f\u00e1jdalom. \u00c9vek \u00f3ta \u00e9heztem ezt a pillanatot. \u00c9s v\u00e9gre megkaptam. Rettegtem, gy\u0171l\u00f6ltem, szenvedtem, minden \u00f6szt\u00f6n\u00f6m menek\u00fclni akart. De a biztons\u00e1gi sz\u00f3t eszem \u00e1g\u00e1ban sem volt kimondani.<\/p>\r\n
-Ha leh\u00fazod a csipeszt a csikl\u00f3dr\u00f3l an\u00e9lk\u00fcl, hogy \u00f6sszenyomn\u00e1d, t\u00f6bbet nem teszem fel.<\/p>\r\n
Nyugodt hangja semmit nem \u00e1rult el. Tudtam, hogy k\u00e9ptelen leszek leh\u00fazni. Ahogy hozz\u00e1\u00e9rtem, azonnal \u0151rj\u00edt\u0151 f\u00e1jdalom v\u00e1gott bel\u00e9m. Ahhoz is hatalmas lelkier\u0151 kellett, hogy \u00f6sszenyomjam, \u00e9s \u00fagy leszedjem. Csak \u00fagy lepottyantottam a csipeszt, mert \u00fajra \u00f6k\u00f6lbe kellett szor\u00edtanom a kezemet. \u00d6sszeszor\u00edtott szemh\u00e9jakkal, ism\u00e9t n\u00e9m\u00e1n sikoltva, megfesz\u00edtett gerinccel t\u0171rtem, ahogy tov\u00e1bb dugta a puncimat.<\/p>\r\n
Amikor v\u00e9gzett, leheveredett mell\u00e9m, \u00e1t\u00f6lelt, \u00e9s mint sebzett kedves\u00e9t, \u00fagy \u00e1polgatta remeg\u0151 testemet \u00e9s lelkemet.<\/p>","type":"rich"}