Alatta feküdtem, farka bennem járt. A fájdalmat pihentem épp ki, amit a csiklómban okozott. Ekkor szólalt meg újra.
-Tedd fel a csipeszt!
Tekintetemben rémület futott át, tudtam miért kérte ezt, ez a büntetésem. A fájdalmakat már így is alig bírtam, elképzelésem sem volt, mit fogok kezdeni egy újabb adaggal. És persze nem is tudhattam előre, hogy mennyit kapok.
Remegő hangon kértem a könyörületét, de minden szavam után, meggyőzhetetlen pillantással rázta a fejét.
-Azt mondtam, hogy tedd fel a csipeszt újra!
Nem kellett kiabálnia, teljesen nyugodt volt a hangja.
-Ne hazudjál nekem mégegyszer, megértetted?! Na tedd fel a csipeszt!
Értettemet rebegtem, de a fejemet közben alig láthatóan ráztam, szememben könyörgés.
-Az enyém vagy, azt csinálok veled, amit akarok. Ha azt mondom tedd fel a csipeszt újra, te felteszed.
És már nyúltam is a csipeszért. Reszketve kerestem a kezemmel és szintén reszketve nyomtam össze, majd közelítettem vele a csiklóm felé, miközben a farka végig bennem volt.
A fájdalommal már nem tudtam mit kezdeni. Kezeimet ökölbe szorítva, fejemet elfordítva próbáltam a tudatommal enyhíteni. Semmire nem mentem vele.
Minden egyes lökésnél, ahogy dugott, újra és újra mozdított egyet a csipeszen, ezzel újra és újra belém hasított a fájdalom. Megállás nélkül könyörögtem és kérleltem, néma sikollyal tiltakoztam a mozgása ellen, de éppen ezt élvezte. Mocskosul élvezte. Ha tudtam volna gondolkodni, gyűlöltem volna. De a fejem üres volt. Nem volt más, csak a fájdalom. Évek óta éheztem ezt a pillanatot. És végre megkaptam. Rettegtem, gyűlöltem, szenvedtem, minden ösztönöm menekülni akart. De a biztonsági szót eszem ágában sem volt kimondani.
-Ha lehúzod a csipeszt a csiklódról anélkül, hogy összenyomnád, többet nem teszem fel.
Nyugodt hangja semmit nem árult el. Tudtam, hogy képtelen leszek lehúzni. Ahogy hozzáértem, azonnal őrjítő fájdalom vágott belém. Ahhoz is hatalmas lelkierő kellett, hogy összenyomjam, és úgy leszedjem. Csak úgy lepottyantottam a csipeszt, mert újra ökölbe kellett szorítanom a kezemet. Összeszorított szemhéjakkal, ismét némán sikoltva, megfeszített gerinccel tűrtem, ahogy tovább dugta a puncimat.
Amikor végzett, leheveredett mellém, átölelt, és mint sebzett kedvesét, úgy ápolgatta remegő testemet és lelkemet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: