Éreztem minden mozdulatát, ahogy hatalmas farkával szétfeszíti szűk bejáratomat. Nyögve kértem hogy lassítson, a fájdalom egyszerre izgatott és menekülésre késztetett. De eszemben sem volt, már alig vártam, hogy megszokjam és rendesen megdugjon. Azt hiszem élvezte fájdalmas nyögéseimet, mert megállás nélkül csak tolta beljebb és beljebb.
Egyszer csak hallottam a hangját.
“Tövig benned vagyok édes”
Fellélegeztem, pedig tudtam, hogy a neheze még csak most jön. Lassan elkezdett kihúzódni, de nem teljesen. Másodjára már gyorsabban tolta be, jobban fel is voltam készülve rá. A harmadiknál a nyögéseimből eltűnt a fájdalom. Átvette a helyét az, amire vártam. Élvezni kezdtem és többet akartam. Belekapaszkodott a hajamba és így húzott újra magára. Majd újra. És újra. Vagy talán már én mozdultam és nyomtam magamat rá?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: